Üldögélek és a természetet nézem
A kertemben békés madarak
Újra érzem van miért élnem
A múltbéli események oly távoliak

Friss levegő áramlik lelkembe
Eső illat, hűs áramlás karomon
A halál után mindig új élet terem
Boldogan – az évek tovaszállnak – súhajtom

Elgondolkodom vajon meddig tart életem
Buja, dús zöld természet vesz körbe
Lehet, hogy holnap vége, lehet hogy a feléig sem értem
A banánfalevél félig le van törve

Életünk útját ezer sebhely övezi
Forradások, hegek maradnak egy ideig
Így tudván hogy létünk igaz, élettel teli
S így leszel részese életemnek te is

Kicsi, szürke madár ugrál a kertben
A zöld növényfalba rejtette fészkét
Emléke soká itt marad velem
Üldögélve gyakran nézem édes létét

Az élet értelme maga az élet
Nincs mit megfejteni, hisz oly egyszerű
Minden letisztul, színesen tovább éltet
Tiszta lelkem az Univerzummal egyesül.

2021.7.7. Horgen, Svájc